Most Önnek mesélek, fiatal nő, aki arra készül, hogy
gyermeke legyen. Meg Önnek, kicsit idősebb nő, aki bár szeretne gyermeket, de
fél, hogy nem idős-e már hozzá. Önnek is, aki talán már épp elkezdte érezni a
babavárás örömeit, de valami tragédia árnyékolta be a felhőtlen örömet, vagy
sokat kell várnia a csoda létrejöttére. És persze Önnek is, várandós lány, aki
magzatához beszél, várva megszületését. Önnek is, kismama, aki hűséggel,
türelemmel elszenvedte a vajúdás gyötrelmeit, és végre kezében tarthatja
gyermekét. És Önnek is, nagymama, aki unokáját kezében tartva visszaemlékezik
gyermeke születésére.
Meg mindenkinek, aki nevetve sír, vagy sírva nevet azon az
időszakon, amikor a kis jövevény, akit annyira vártak, fenekestül felforgatja
egy nő és egy férfi életét…
Anya, itt vagyok! Anya! Mert hogy úgy hallom kis
fülecskéimmel, amiket mindig megpuszilgatsz, hogy mindenki anyának hív téged.
Anya, gyere, mért nem látlak, hol vagy?
Á, itt vagy, látlak már, csak elég nehezen, folyton folyik a
szememből valami, amikor utánad kiabálok.
Itt fekszel az ágyban, de miért? Anya! Vegyél fel engem,
ölelj magadhoz, hadd bújjak hozzád! Olyan jó veled. Mért fekszel? Én fenn
vagyok, veled szeretnék lenni, vigyél engem sétálni, énekelj nekem, anya!
Mért nem mozdulsz? Alszol? De hisz nappal van, ne aludj,
anya! Anya!!!!!
Hol van a cumim, nem találom?! Hol van az az aranyos kis
plüss, amit iderakott apa az ágyamba? Nem találom! Hol van apa egyáltalán? Hol
vagy te, mért nem jössz? Anya!
Á, végre, itt van apa, szia apa! Vegyél ki innen, nem
szeretek itt lenni, nem jó itt nekem, mindenhol rácsok, és nem vagytok velem,
apa! Apa, nyisd ki a szemed, ne aludj el te is!
Apa, ne dőlj rá az ágyamra, vegyél ki innen, játsszunk
együtt anyával, az olyan jó dolog! Apa!
Végre, apa, megmozdultál, hova mész? Felkelted anyát, de
jó?! Már nem is folyik ez a valami a szememből, olyan jó! Mit fogunk csinálni?
Ugye valami vicceset? Nagyon várom már!
Végre, anya is engem néz, de most mért folyik az ő szeméből
is az a valami? Szomorú vagy, anya? Ne légy az, hiszen én annyira örülök, hogy
itt vagy velem! Gyere ide hozzám, hadd bújjak hozzád, jó lesz neked, meglátod!
Igen, így jó, már emelsz is ki az ágyból, az öledbe vettél, ezt nagyon
szeretem. És apa is itt ül velünk.
De szépen énekelsz, anya! De jó, hogy közben simogatsz
minket, apa!
De jó, hogy itt vagytok nekem!
Ne, nem kell levenni azt a valamit a lábam közül. Nem is
büdös, nem akarom, hogy levegyétek.
De jó, végre nincs a lábam között, ez nagyon jó érzés. Ne,
ne tegyetek rám egy újat, nem kell az nekem, jó így, ne, nem akarom, már jön is
az a valami a szememből megint, ne!
Így a jó, fekszünk a ti ágyatokon, ez sokkal jobb, mint az
enyém. Itt vagyok, veled, anya, és veled, apa.
És már nem is folyik a szememből semmi. Lecsukódik, azt
hiszem, igen, lecsukódik, nem tudom nyitva tartani. Még látlak téged, anya,
ahogy rám mosolyogsz, téged is apa, ahogyan átölelsz minket…Még látlak titeket.
És ez jó nekem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése