Kata csodálkozva forgatta a kezében anyukája ajándékát.
Valami különlegesre számított, de csak egy sárga fogkefét kapott, piros
pillangókkal. A pillangók szépek voltak, és a sárga volt a kedvenc színe, de
valami másnak jobban örült volna. Lefekvés előtt az új fogkefével mosott fogat,
közben anyukája mesélt neki a helyes fogmosásról. Erre Kata nem nagyon figyelt
oda, hallotta már eleget, hogy vigyázni kell a fogakra. Tudta ezt ő jól, de nem
törődött vele nagyon. Néha elszopogatott egy-egy cukorkát, imádta a nyalókákat
is, kedvenc itala pedig a szörp volt, mind olyan dolog, ami anyukája szerint
árt a fogaknak. De hát ő ezeket szerette, és kész… Az esti mese után hamar
elaludt a kicsi lány, kezében kis mackóját szorongatta, igyekezett
Álomországba.
De mennyire meglepődött, amikor nem Álomországba érkezett, a
menetrend szerint közlekedő Álomexpresszel, hanem egy különleges jármű jött
érte, amit nem Álommanó vezetett, hanem egy rejtélyes kis manó!
Kata kicsit félősen szállt be a kis buszba.
„Milyen szép!”,
gondolta, „sárga színű, a kedvenc színem!”
Valamire emlékeztették őt a piros
pillangók a busz oldalán, de nem jutott eszébe, hogy mire.
Nagyon gyorsan utaztak, és hamar megérkeztek egy furcsa
helyre. Minden piros volt, és nagy sárga valamik voltak a földön.
„De hiszen ez
egy száj és ezek a sárga valamik fogak!”, állapította meg Kata, és felnevetett,
majd leült az egyik „fogszékre”.
„Ne ülj rám kérlek, nagyon érzékeny vagyok,
nem tesz jót nekem, ha rám ülnek!”, hallott hirtelen egy halk, de kicsit mérges
hangot Kata.
Úgy megijedt, hogy hirtelen felpattant a kis fogról, és kereste,
honnan is jött a hang.
„Én vagyok a kettes számú fog, és kérlek, ne ülj rám, hanem
segíts nekem, tisztogass meg!”, azzal hirtelen a semmiből előtermett egy óriási
súrolókefe.
Azaz egy hatalmas fogkefe, ahogy Kata közelebbről megcsodálta,
mellette pedig ott termett egy óriási fogkrémes-tubus is. Majd pillangók
szálltak le a földre, felemelték a fogkefét, rátettek egy kis fogkrémet, és
súrolni kezdték a ketteskét. Kata serényen segített a nagy munkában, és ekkor
vette észre, hogy a pillangók a busz oldaláról pont úgy néznek ki, mint ezek a
pillangók.
Kata és a pillangók gyorsan megtisztították a fogat, ami ragyogni
kezdett, és elégedetten kiáltott fel:
„Köszönöm, így már nagyon jól érzem magam, megint erős
vagyok, tele élettel, és meg bírom rágni a sok ennivalót, amit kapok. Köszönöm
nektek!”
- Kata nagyon csodálkozott, hogy beszélő fogakkal találkozik, és
mindez egy szájban történik.
De nem volt ideje töprengeni, várta a többi
fogacska is, hogy szép fényesre súrolják a pillangók, a kislány segítségével.
Nagyon elfáradt, de boldog volt, hogy ennyire ügyesen tud segíteni ebben a nagy
munkában. Becsukta a szemét, pislogott kicsit, mert elálmosodott.
A következő
pillanatba pedig már az ágyában találta magát.
Reggel volt, az ablakon keresztül besütött a Nap,
csicseregtek a madarak. Felkelt ágyából, és rohant a fürdőszobába, megkeresni
új fogkeféjét.
Úgy volt, ahogyan sejtette: a napsárga fogkefén pirosló
pillangók azok a pillangók voltak, akiknek segített megtisztítani a szájban
levő, beszélő fogacskákat!
Attól a naptól kezdve mindig olyan alaposan és
ügyesen tisztogatta meg fogacskáit, ahogyan a pillangóktól látta álmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése