Kívánságok csilaga

Alvóidő van. A testvérek már pizsamában, tele pocakkal fekszenek az ágyban, és mindent bevetnek, hogy megússzák a lefekvést. A Nagy elkezdi a szokásos esti időhúzást, a testvérkéje pedig csillogó szemmel követi anya és a bátyó minden mozdulatát. Túl a pisin, a még egy korty vizen, az ablakon át kinézésen, az esti mesén, az éneklésen, és a szokásos, elmaradhatatlan esti fiúbunyón, nem marad más hátra, mint az alvás. De a fiúk ezt nem így gondolják, még nem álmosak, még egy mesét kér a Nagy, a Kicsi pedig hozzájuk bújva hallgatja a Kívánságok Csillagának történetét… 

Egy kicsi csillagnak az volt a szórakozása, hogy be-bekukucskált a házak ablakain, mert nagyon szerette nézni, ahogyan a kis gyerkőcök édesen alszanak az ágyaikban. Azonban egyre több háznál tapasztalta azt, hogy a gyerekek nem akartak lefeküdni, és még egy, meg még egy, meg még egy ráadás mesét követeltek a szüleiktől. Kitalálta, hogy segít a szülőknek Álomország felé terelni a kis lurkókat. Amikor anya és apa nem figyel, akkor megsúgja a kicsiknek, hogy gondoljanak valamire, amit nagyon szeretnének, de nem kaphatnak meg, legalábbis a szüleik szerint a kívánságukat lehetetlen teljesíteni. Bár a kicsi csillag sem varázsló, de legalább annyit tud tenni, hogy álmaikban teljesíti mindazt, amit ők kérnek, egyetlen éjszaka erejéig.

Csak annyi a dolguk, hogy kinéznek az ablakon, kiválasztanak egy csillagot, és elsuttogják a sötétben a kívánságukat. Az Álomexpressz szélsebesen repíti majd őket Álomországba, ahol azonnal teljesül minden vágyuk!

A gyerekeknek persze nagyon tetszett az ötlet, és a kicsi csillag boldogan intézkedett csillagtársaival együtt, hogy minden gyerkőc azt a játékot kapja, amit szeretne, oda jusson el, ahová vágyik, vagy olyan kalandot éljen át, amit szíve mélyén mindig is szeretett volna.

Volt ám dolguk a csillagoknak, mert a gyerkőcök nem fukarkodtak a kérésekkel.

Volt, aki óriási palotát kívánt magának, volt, aki híres hős szeretett volna lenni. Az egyik kisfiú le akarta győzni a sárkányokat, a másik meg repülőt akart vezetni. Az egyik házban, ahol három kislány lakott, mind a hárman hercegnők akartak lenni, csillogó koronával, ragyogó ruhával, tündérszárnyakkal, varázspálcával. A Kívánságok Csillaga pedig repült, gondolt, kívánt, teljesített, és elégedetten hajtotta álomra kis fejét minden reggel…

Az anyuka látta, hogy meséje nagyon tetszik mind a két kisfiának. „Kívánjatok valamit ti is”, súgta a gyerkőcök fülébe, „gyorsan aludjatok el, és holnap majd meséljétek el, teljesült- e az álmotok!”

A Nagy komolyan gondolkodott egy darabig, majd kinézett az ablakon, és megkereste azt a csillagot, ami a legjobban tetszett neki. Megbeszélte anyukájával, hogy a Kicsi is vele tart majd Álomországban, együtt várják a kicsi csillagot. Az anyuka elköszönt a lurkóktól, és izgatottan várta a reggelt…

Másnap reggel csak úgy repült a Nagy az anyukája karjaiba, és izgatottan mesélni kezdett: „anya, képzeld, igaz minden, amit meséltél, a Kívánságok Csillaga valóban létezik, és bármit lehet tőle kérni! Tesó is velem volt, csak ő még nem tudja elmesélni, de teljesült minden, amit kívántam. Hatalmas, élénkpiros tűzoltóautót vezettem, majd átszálltunk egy helikopterre, aztán egy óriási játszóházban voltunk, ahol akármilyen játékra is gondoltam, rögtön megjelent. És voltunk egy kertben is, ahol az összes állat a miénk volt. Simogattunk tigrist, elefántot, farkast, utaztunk puputevén, és csúszdáztunk egy zsiráf nyakán! Rengeteg édességet ehettem, mégsem fájdult meg a pocakom. Építettem egy óriási űrhajót, amit én magam vezettem, tesó volt az utasa. És sosem fáradtunk el, nem kellett aludni, sem fogat mosni, sem kezet mosni, azt csinálhattunk, amit csak akartunk!És…és…és…”

„És most indulunk az oviba, majd az úton mesélhetsz még tovább” – mondta az anyuka, és volt egy olyan érzése, hogy az aznap esti altatással sem lesz sok gondja…