Álom expressz

A játszótéren szokatlanul nagy volt az izgalom. De nem a gyerekek nyüzsögtek, hanem a felnőttek beszélgettek egymással csodálkozva, hitetlenkedve, lelkesen:

„A te kislányod is hamar elaludt tegnap este? A te kisfiad sem tiltakozott, hogy alvóidő van?” Mert hogy az összes környékbeli gyerkőc tegnap este időben ment lefeküdni, senki sem húzta az időt a szokásos „szomjas vagyok-éhes vagyok-pisilni kell-még egy kicsit hadd maradjak fent” mondókával; hanem szépen, zokszó nélkül, maguktól meneteltek az ágyba, betakaróztak, becsukták a szemüket, és már az esti mese felénél békésen hortyogtak.

„Mi történhetett?”- kérdezgették a szülők egymást, mert a gyerekektől reggel nem kaptak választ, csak egy sejtelmes mosolyt! Senki sem tudta, mitől változott meg az összes kisgyerek ilyen hirtelen.

 Aznap este megismétlődött minden. A gyerekek szófogadóan aludni mentek, a szülők pedig boldogok voltak. Másnap a játszótéren megint próbálták megfejteni a Nagy Titkot, de hiába.

És ez így folytatódott napokon át. A szülők már nagyon kiváncsiak voltak, hogy mi okozhatta a változást. Végül aztán az egyik anyuka érdekes rajzot fedezett fel kislánya szobájában. Egy csodaszép vonatot látott a rajzon, rengeteg játékot, mesebeli tájat, sok kisgyereket. Kérdésére a cserfes kislány mesélni kezdett, így kotyogva ki a gyerekek titkát.

Álommanóról beszélt, akiről köztudott, hogy Álomország őrzője, és álompor van a zsákjában, amit esténként az aludni készülők szemére hint. Nos, ez az Álommanó egy csudajó dolgot eszelt ki! Varázsporát kicsit átalakította ugyanis, így elalvás után nem rögtön Álomországba kerülnek a kisgyerekek (mert persze ez csak a gyerekekre vonatkozik, a felnőttek egyszerűen elalszanak, esetleg csak álmodnak Álomországról), hanem egy színpompás vonatra kerülnek. Ez az Álomexpressz! Rengeteg kocsival, kényelmes ülésekkel, külön süti-és csokisarokkal, finom teával, különleges játékokkal! Szélsebesen száguld az égen, az alvó város felett, persze a felnőttek számára láthatatlanul, varázslatos helyekre viszi kis utasait, és csak utána landolnak Álomország kapujánál.

És hogy miért várja annyira a sok kis gyerkőc az álmot mostanában? Mert a leggyorsabb, leghamarabb elalvó gyerekek Álommanó mellett állhatnak a mozdonyban, és felváltva vezethetik a vonatot! És segíthetnek menetjegyet adni a kis utasoknak, igazi ellenőrként ellenőrízve azokat! A jegyek persze játékjegyek, sőt, varázsjegyek, melyek Álomországban a gyerekek kívánsága szerint változnak át játékká, könyvvé, vagy valamilyen finomsággá.

Az Álomexpressz varázsolta hát annyira el a kis lurkókat, hogy már minden este várják az alvóidőt. Így Álommanó is hamarabb végez a feladatával, hamarabb altatja el a gyerekeket, és a szülők is boldogabban alszanak el.

Ez volt hát a Nagy Titok. Most már minden anyuka és apuka tudta ezt, és nagyon sajnálkoztak, hogy ők nem utazhatnak Álommamó Álomexpresszével! Mert ez csak a kisgyerekeké, egyedül az övék!