Mondókagyűjtemény

Segédletek, gyűjtemények, letölthető anyagok ...

Altatók


Este van már alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul,
Dorombol a kiscica,
Aludj te is kisbaba!

Tente baba, tente,
Itt van már az este,
Köszöntsenek szépen
Csillagok az égen!

Tente baba, tente,
Itt van már az este,
A szemedet hunyd le,
Tente baba, tente.

Szempilládra álom szakad,
Karjaimban elringatlak,
Álmodban is takargatlak:
Most a hátad, most a hasad,
Meg ne fázzon a kis falat!

Ring a bölcső ringadoz,
Hajló nádszál ingadoz,
Jó fiúcska szunnyadoz.

Gyermekem ó aludjál,
Alszik már a kismadár;
Pihen az erdő, a rét,
Erdőben az őzikék.
Holdfény ragyog odakint,
Ablakodon betekint;
Rád nevet a holdsugár,
Gyermekem ó aludjál!

Álmodj szépeket,
Aranyos meséket,
Tündér öltöztessen,
Angyal simogasson,
Aranyos pillangó
Kocsija ringasson!

Szép kis bölcső kérlek téged,
Hadd aludni kis öcsémet!
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
Ne zavard meg csendes álmát!
Nézd, milyen szépen alszik, látod?
De fölretten, hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
Hadd aludja ki magát!

Megy a hold az égen,
Gyönyörű ösvényen.
Hunyd le szemed kicsi baba,
Mert eljött az éjszaka.


Ébresztők


Pál, Kata, Péter jó reggelt,
Már odakinn a nap felkelt,
Szól a kakasunk az a nagy tarajú,
Gyere ki a rétre kukurikú!

Kelj fel, baba, kelj fel,
Itt van már a reggel.

Kelj fel, baba, kacagjál,
Tudom, szépet álmodtál!

Tej, túró, tejfel,
Kicsi baba kelj fel!

Muzsikaszó zengedez,
Gyenge szellő lengedez,
A kis gyermek ébredez.

Reggel van már ragyogó,
Fütyörészik a rigó:
Csirip-csirip csicsereg,
Jó reggelt, gyerekek!

Kis cicám kelj fel,
Itt a jó tejfel!

Üdvözlők

Jöttem karikán,
Kicsi taligán,
Három véka fülemüle
Énekel a fán.
Kordé kocogó, taligakerék,
Három véka jókívánság,
Áldjon meg az ég!

Árok szélén búzaszál nőtt,
Szomszédunkban kislegény nőtt,
A legénynek mi a neve?
................., az a neve.

Búzavirág, koszorú,
Ma senki sem szomorú.
Találd el a nevemet,
Elfoglalom helyedet.


Testrészek megnevezése,
arc-, kéz-, ujj-játékok

Bezere, bezere gombocska,
Kerekecske gombocska,
Itt szalad a nyulacska!
Ide szalad, oda szalad,
Az ingedbe beleakad,
Csiki, csiki, csiki.

Itt a fejem itt van ni.
Tessék jól megfigyelni.
Itt a fülem, szemem szám,
Ez meg a kis orrocskám.

Ajkam alatt az állam,
Rajta csinos szakállam,
Nyakam alatt kétfelől,
Széles vállam hegedül.

A vállamon két karom.
Két karommal dolgozom.
A kezemen az ujjak,
Markolnak és dolgoznak.

Itt a hátam, derekam.
Itt a mellem, kis hasam,
A lábamon megállok,
Táncolok és ugrálok
Dibi, dobi hátárt,
Rakoncai pálcát.

Cirmos cica haj, hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
Most lesz neked, jaj!

Ciróka, maróka,
Mit főztél? Kását.
Hová tetted? Pad alá,
Megették a kiscicák.

Én is pisze, te is pisze,
Gyere pisze, vesszünk össze!

Egy hegy megy,
Szembe jön egy másik hegy.
Én is hegy, te is hegy,
Nekünk ugyan egyre megy!

Kicsi orr, kicsi száj,
Keretezi kicsi áll.
Piros arc, piros nyár,
Áfonyakék szembogár.

Akinek a szeme barna,
Eledele piros alma.
Akinek meg fekete,
Liliom a tenyere.

Akinek a szeme kék,
Takarója a nagy ég.
Akinek a szem zöld,
Puszta ágyat vet a föld.

Sűrű erdő, kopasz mező
Pislogó, szuszogó, tátogó,
Itt bemegy, itt megáll,
Itt a kulacs itt igyál.

Csukd be szemed, csukd be szád,
Most mosom az arcocskád!
Csukd be szemed, csukd be szád,
Most mosom a hajacskád!

Tapsi, tapsi mamának, papának,
Meg a pici fiának!

Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit,
Egy keskenyet,
Egy magasat,
Egy ékeset,
Egy egészen kicsikét,
Ennyi nekem épp elég.

Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez nem kap semmit,
Ez a malac nagyot visít,
Uí, uí, éhes vagyok!

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középsőujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle!

Kicsi kövér Hüvelykapó,
Mellette van a mutató,
Langaléta hosszú bátyja,
Meg a gyenge fiacskája,
Pöttöm Jancsi itt a végén,
Kicsi ?????. kezecskéjén.

Hüvelykujjam korán kel,
Minden ajtón bekopog,
Felébrednek a szomszédok,
Köszönnek, hogy jó napot!

Ujjaimat mozgatgatom,
Közben vígan mondogatom:
Kifordítom, befordítom,
Felfordítom, lefordítom,
Zongorázok, furulyázok,
Erősebb lett a kezem,
A tornát befejezem.

Mit tud a kis kezem?
Simogat kedvesen,
Ütöget mérgesen,

Csiklandoz viccesen,
Csipked hegyesen,
Táncol ügyesen.
Mit csinál a kis kezem?
Te is tudod, mondd velem!

Itt a kezem jobb és bal,
Összeütöm, megszólal,
Itt a kezem bal és jobb,
Most kell vele tapsolnod!

Előre a jobb kezed, utána hátra,
Előre a jobb lábad, utána rázzad,
Először ugibugi, utána forgás,
Tapsolj egyet pajtás!

Ha jó a kedved üsd a tenyered!
Ha jó a kedved üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
Másoknak is mutasd ezt meg,
Jó a kedved üsd a tenyered!

Ha harcos vagy, hát dobbants nagyokat?
Ha szomorú vagy, sóhajts nagyokat?
Ha jó a kedved üsd a térdedet?
Ha éhes vagy már fogd a hasadat?
Ha jól megfáztál tüsszents nagyokat?
Ha jó a kedved ugorj nagyokat?

Ez a szemem, ez a szám,
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra-balra két fülem,
Ez meg itt a két kezem.

Itt a szemem, itt a szám,
Ez meg itt az orrocskám,
Jobbra-balra két karom,
Mozgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
Ha akarok, ugrálok.

A fejem, a lábam, a térdem,
A bokám, szemem, a fülem,
Az orrom, a szám.

Pont, pont, vesszőcske,
Készen van a fejecske,
Itt a nyaka, nagy a hasa,
Készen van a török basa,
Török basa, nagy a hasa,
Belefér vagy negyven kacsa.

Jancsi bohóc a nevem,
Cintányér a tenyerem,
Orrom krumpli, szemem szén,
Szeretném, ha szeretnél!

Sátor alól kikiáltó szertenéz:
Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik.

Lovagoltatók, lábjátékok,
hintáztatók

Lóg a lába lóga,
Nincsen semmi dolga,
Mert ha dolga volna,
A lába nem lógna!

Hinta palinta,
Szépen szól a pacsirta,
Lökd meg pajtás a hintát,
Érjük el a madárkát!

Hinta, palinta,
Régi dunna,
Kis katona,
Ugorj a Tiszába!

Hopp, hopp, hopp,
Így megy a galopp!
Így fut a ló a tüskén, bokron,
Tudja, jó abrak van otthon.
Így megy a galopp,
Hopp-hopp, hopp-hopp!

Hopp, hopp katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra,
Úgy megyünk a vásárra.

Gyí te paci, gyí te ló,
Gyí te ráró, hóha hó!

Gyí paci, paripa,
Nem messze van Kanizsa,
Odaérünk délre, libapecsenyére!

Így lovagolnak az urak,
Így lovagolnak a hölgyek,
Így meg a huszárok!

Láng, láng, kicsi fa,
Majd, majd valaha,
Belőlem is lesz egy
Kicsi lovas katona!

Baba ülj a térdemre,
Lovagoljunk Szegedre.
Ott árulják a rózsát,
Kapsz belőle bokrétát.

Hívjad a, hívjad a falovacskát,
Add neki, add neki a zabocskát,
Jól lakik attól, hízik a zabtól,
A lovacskád.

Hívjad, a hívjad, a kicsi kecskét,
Add neki, add neki a tejecskét,
Jól lakik ettől, hízik a tejtől,
Kicsi kecskéd.

Az én lovam hintaló,
Hátán piros takaró,
Tarka háta fényes,
Áll a hinta ló.
Vágtass, vágtass hintaló
Hintalovon szállni jó,
Szőnyeg a te réted,
Vágtass hintaló!

Megy a labda vándorútra,
Egyik kézből a másikba,
Aki tudja, meg ne mondja,
Merre visz a labda útja.

Állítgatók, jártatók,
ugráltatók


Sárga rózsa vadvirág,
Álljál gyorsan mezítláb!

Jár a baba, jár,
Mint egy kiskirály,
Emelgeti a lábát,
Koptatja a bocskorát.

Dundi dongó lépeget,
Ide-oda nézeget,
Idelép, odalép,
Virágporon, mézen él.

Ez a kislány, jaj de szép!
Ha egyet lép hozzám lép,
Ha kettőt lép, trillárom!
A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,
Mondok neki szépeket,
Tipi-topi, kislányom,
Jer ölembe virágom!

Nézzétek emberek!
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
Hátrafelé nézeget.

Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség,
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.

Egy, kettő, három, négy,
Te kis cipő hová mégy,
Kipp, kopp, kopogok,
Óvodába indulok!

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó,
Katonának az való!

Megyek, megyek, mendegélek,
Kerek erdőt keresgélek,
Vackort, vadrózsát,
Virág szagú szamócát,
Nagy kalapú gombát,
De nem a bolondját!

Jár a róka lába,
Előre meg hátra,
Tipeg-topog a talpa,
Libeg-lobog a farka.

Biciklire szálltam,
Megfájdult a hátam,
Repülőre ültem,
Nagyon elszédültem,
Csónakkal mentem,
Sajnos vízbe estem,
Máskor, ha sietek,
Inkább gyalog megyek.

Erre kakas, erre tyúk,
Erre van a gyalogút,
Taréja, karéja,
Ugorj a fazékba, zsupsz!

Fussunk, szaladjunk,
Hadd lobogjon a hajunk!

Egyedem, begyedem vaskampó,
Volt egyszer egy kis Jankó,
Egyet gondolt magában,
Elszaladt a világba.

Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.

Hipp, hopp, hepe, hupa,
Pipi tolla pihe, puha.

Nagyot ugrott Sárika,
Leszakadt a ládika.

Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri
Répát eszik, rop, rop, rop,
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.
Ugráljunk, mint a verebek,
Rajta gyerekek.

Nyuszi ül a fűben,
Szépen szundikálgat,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
Máris egyet elkapott.


Nagymozgásokat ügyesítő
mondókák


Hajlik az ág, fúj a szél,
Nyírfa lombja összeér.

Repülnek a madarak,
Csattog a szárnyuk.

Két kis madár ül a fán,
Egyik Péter, másik Pál,
Szállj el Péter, szállj el Pál,
Gyere Péter, gyere Pál!

Gomba, gomba, gomba,
Nincsen semmi gondja.
Ha az eső esik rája,
Nagyra nő a karimája,
Az esőt csak neveti,
Van kalapja, teheti.

Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.

János bácsi, Pista bácsi,
Keljen fel, keljen fel,
Húzza a harangot,
Húzza a harangot!
Bimm, bamm, bumm,
Bimm, bamm, bumm!

Szól a harang, bimm-bamm
Szól a harang bimm, bamm.

Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl, meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.

Mérleg vagyok, billegek,
Két karomra súlyt teszek.
Óra vagyok, ketyegek,
Óvodába sietek.

Kaszálj Pista, kalapálj,
Holnap délig meg sem állj.

Pista bácsi fát fűrészel
Eldolgozgat a fűrésszel,
Húzza tolja, húzza tolja
Most a bükkfát darabolja.

Ilyen nagy az óriás,
Nyújtózkodjunk, kispajtás!
Ilyen pici a törpe,
Guggoljunk le a földre.

Kicsi vagyok én,
Majd meg növök én,
Mint a tüdő a fazékból,
Kidagadok én!

Húzd, húzd magadat,
Én is húzom magamat.
Szél fújja szoknyámat,
Lobogtatja ruhámat.

Megy a kocsi, fut a kocsi,
Patkó dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat,
Zúgó robogás,
Vajon hová fut a kocsi?
3 falun át,
Vajon hová fut a vonat?
Völgyön, hegyen át.

Baktat, kocog a csacsi,
Diceg, döcög a kocsi.

Megy a vonat, zakatol,
Várok reád valahol.
Fut a kerék, dübörög,
Lesz még mára örömöd.
Futó felhő elmarad,
Elhagytuk a madarat.
Meg sem állunk hazáig,
Kicsi falunk tornyáig.

Megy a zsi-ki-zsi-ki-zsi-ki,
Megy a zsu-ku-zsu-ku-zsu-ku,
Megy a ma-si-na, ma-si-na,
Én vagyok a ma-si-nisz-ta.

Csacsi húzza kicsi kocsit,
Kicsi kocsi nyekereg,
Hej te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a kereket!

Poros úton kocsi zörög,
A kerekek gyorsan pörög,
Sári néni vezeti,
Aki látja, neveti.

Megy a gőzös lefelé,
Bodor füstje felfelé,
Vizet iszik, meg is áll,
Míg a Laci fel nem száll.

Megy a vonat kereke,
Felfele, meg lefele.
Nyikorog és nyekereg,
Örülnek a gyerekek.

S-sz, beh sok súly,
Meg sem mozdul,
Friss szenet, ha bekapok,
Messze, messze szaladok.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra,
Elöl ül a masiniszta, ki a gőzöst,
Ki a gőzöst igazítja.
Megy a Zsuzsi vonat, kattognak a kerekek,
Vígan integetnek, az óvodás gyerekek.

Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem,
Szél, szél fújdogálja,
Eső, eső veregeti, huss!

A kezek ügyesítése


Süti, süti pogácsát,
Papának, mamának,
Meg a kicsi fiának.

Tekerem, tekerem az orsót,
Töröm, töröm a borsót.

Töröm, töröm a mákot,
Sütök neked kalácsot,
Megcukrozom, megvajazom,
Hogyha kész lesz, neked adom!

Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit,
Lisztből legyen kerekes,
Tölteléke jó édes,
Sodorva, tekerve,
Túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
Kerekes és édes.

Borsót főztem,
Jól meg sóztam,
Meg is paprikáztam,
Ábele, bábele, huss!

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki,
Csak dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik csont kapuja,
És cammogva előmászik
Vén dióbél bácsi,
Csak a szádat tátsd ki!

Dombon törik a diót,
Hegyormon a mogyorót,
Völgyben meg a makkot,
Zajuk ide csattog.
Három diót feltörtem,
Négy mogyorót megettem,
Letettem a zsák makkot,
Ebből ti is kaptok!

Gyerekek, gyerekek,
Szeretik a perecet.
Sósat, sósat,
Jó ropogósat,
Aki vesz, annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.

Kipp, kopp kalapács,
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Arany szeggel szegelek,

Kipp, kopp kalapács,
Mit kalapál a kovács?
Kalapálja a vasat,
Fölszítja a parazsat.

Hallod-e te kis kovács?
Mit kopog a kalapács?
Azt kopogja, kippre kopp,
Csengős csikót patkolok.

Ki kopog? Mi kopog?
Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta,
Vár rám ez a diófa.

Csirip-csirip csöpp veréb,
Csipkedi a meggyet.
Csirip-csirip csöpp veréb
Csípj nekem is egyet!
Ha nem csípsz csöpp veréb,
Csiripelj hát egyet,
Mert amíg csiripelsz,
Nem csíped a meggyet.

Csipp-csipp csóka, vak varjúcska,
Komámasszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.

 

 

 

 

 

Időfogalom,
időjárás


Év múlik, évet ér,
Egymást hajtja négy testvér.
Víg tavasz virághintő,
Koszorús nyár kalászdöntő,
Az ősz gyümölcsérlelő,
A tél havat terelő.

Gólya, fecske, hamar elment,
Várhatod a hideg telelt!

Esik eső, fúj a szél,
Nemsokára itta tél.

Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél,
Elfújta a hideg szél.

Nem fúj már, és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz.

Gyere tavasz, várva várlak,
Hozz zöld ruhát, fűnek, fának.

Cinke madár, mikor lesz nyár?
-Majd ha apád aratni jár.

Nyár, nyár, nyár, sárgul a határ,
Rajzik a sok lepke,
Zümmög a méhecske,
Bőség, bőség, tiéd a dicsőség.
Szól a rigó: de jó, érik a dió.
Útra kel a fecske,
Jajgat a fürjecske,
Pitypalatty, pitypalatty,
Nyár, nyár itt maradj!

Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Didergek az ágon,
Fészkemben is fázom,
Csitt-csatt, útra kelek.
Űznek őszi szelek.
Ha a nap sugara,
Melege hív haza,
Újra visszatérek,
Újra látlak téged.
Meghallod énekem,
Örülsz-e énnekem?
De most már sietek,
Isten veletek!

Újév, újév, újesztendő!
Hány csemetéd van? Tizenkettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet ontó október,
Ködnövelő november,
Deres, darás december.

Január elöl jár,
Február a nyomában,
Március szántó-vető,
Április, nevettető,
Május szépen zöldellő,
Június, nevelő,
Július, érlelő,
Augusztus, csépelő,
Szeptember, gyümölcshozó,
Október, borozó,
November, télelő,
December pihenő.

Bolondos április,
Meleg is, hideg is,
Becsap minden gyereket,
Ki az utcán tekereg.

Május, mosolygó,
Békák torkát megoldó,
Gyöngyvirág nyitogató,
Cserebogár zúgató,
Röptetsz madarat,
Meghozod a nyarat,
Pelyhes fecskét,
Hólyagos cseresznyét.

Hétfőn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnájára dűl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan.

Hétfőn egy szem makkot leltem,
Kedden délbe, földbe tettem,
Szerdán este vödröt vettem,
Csütörtökön megöntöztem,
Pénteken csak nézegettem,
Szombaton már büszkélkedtem,
S akár hiszed, akár nem,
Vasárnap az én tölgyfámról,
Annak mind a tíz ágáról,
Száz szem makkot szedtem.

Görögdinnye, török tök,
Szerda után csütörtök.

Tik-tak, tik-tak, az óra
Mindig, mindig azt mondja,
Siess, siess, el ne késs,
Korán indulj, jókor érj!

Tik-tak, tik-tak, szól az óra,
Zsebóra és falióra,
Karóra és toronyóra,
Körbe jár, körbejár,
Körbejár a mutatója.

Így ketyeg az óra, tik-tak jár,
Benne a manócska így kalapál.
Ha megáll az óra, és nem jár,
Alszik a manócska, és nem kalapál.

Távozz felhő, esőt hozó!
Távozz felhő, záporozó!
Eleget áztunk, eleget fáztunk,
Libabőrös lett a lábunk.
Bújj el, tűnj el, gyorsan, gyorsan.
A szárnya szél már úton van.
Ha megvárod, akkor véged,
Mint a pelyhet elfúj téged.

Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg,
Elcsendesült már az erdő,
Vége felé az esztendő.

Eső, eső csepereg,
Megfáznak a gyerekek,
Sáros lesz a kis cipő,
Vizes lesz a főkötő.

Esik eső, fúj a szél,
Hull a fáról a levél.

Ess, ess esőcsepp,
Szomjas földet itasd meg!

Esik eső, jaj, jaj, jaj,
Mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.

Cseppek, cseppek, esőcseppek,
Hová futtok, mért siettek?
Üzentek a bokrok, kertek,
Szomjasak a nefelejcsek,
Sietünk, mert nagyon várnak,
Vizet viszünk minden szálnak.

Eső, eső, essél,
Buborékot vessél,
Hogy a búza nőjön,
A gyermek örüljön.

Esik az eső, kopog a jég,
Dörög az ég, villámlik,
Lecsap, kisütött a nap!

Liccs-loccs, locsogó,
Esik eső, hull a hó.

Hull a hó, hull a hó,
Hógolyózni, jaj de jó!

Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle takaró,
Erdő, mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

Varjú károg, fúj a szél,
Esik a hó itt a tél.
Jaj de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígín csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán.

Csipp, csepp, egy csepp,
Öt csepp, meg tíz,
Olvad a jégcsap, csepereg a víz.

Szellő, szellő, szellő,
Te csavargó, tekergő,
Lődörögsz a fák között,
Bokrok csúcsán ücsörögsz,
Leveleken hintázol,
A rigókkal komázol,
Kódorogsz az erdőszélen,
Kujtorogsz a faluvégen,
Bóklászol a kert alatt,
Már az ajtónkon matatsz.
Nehogy aztán megtréfálj,
A kulcslyukon besétálj!

Tekereg a szél, kanyarog a szél,
Didereg a kóró, mit üzen a tél?

Fúj a szél, fúj a szél,
De mozog a szél,
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Széles e világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.

Hajlik az ág, fúj a szél
Nyírfa lombja összeér.

Hidegen fúj a szél,
Didereg a falevél.

Fújja a szél a fákat,
Letöri az ágat, reccs!

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Szél szalad ide-oda
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt,
Lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.

Lehullott három falevél
Észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
Egy messzi, egy másik világból.
Elröpült három falevél.
Az egyik a magasba vágyott,
Talált a felhők közt új világot,
Emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott,
Magasba hágott és mélybe szállott,
Sodorta, sodorta a szél.
A harmadik szédülni vágyott,
Szemét hunyta semmit sem látott,
Kavarta, kavarta a szél.
Lebegett a három falevél.
Lehullott három falevél
Tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, a fekete mély,
Ki emel fel a sárból,
Ti szegény, három falevél?

Süss ki nap a fa alá,
Bújj el hideg föld alá!

Süss fel nap,
Fényes nap,
Kertek alatt
A ludaim megfagynak.

Jöjj ki napocska,
Itt apád, itt anyád,
Sót törünk, borsót törünk,
Tökkel harangozunk.

Jeles napok


Ez újév reggelén minden jót kívánok,
Amerre csak járok, nyíljanak virágok.
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
Dalos madár zengjen minden bokron.
Minden szép, minden jó legyen
Mindig bőven, szálljon rátok áldás ez
Újesztendőben!

Szalad a szán, cseng a csengő,
Víg legyen az újesztendő!

Kicsi vagyok, székre állok,
Onnét egy nagyot kiáltok,
Hogy mindnyájan meghalljátok
Boldog újévet kívánok!

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem alig vártam!


Egyéb

Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyapó,
Lám a nyuszi ott topog,
Az ablakon bekopog

Kérlek, segíts énrajtam,
A vadász a nyomomban,
Gyere nyuszi sose félj,
Megleszünk itt kettecskén.

Kukorica kása,
Ne menj a padlásra!

Kis kút kerekes,
Moha lepte cserepes,
Benne víz bíz régen volt,
Ezüst őrzi, kék hold.
Kávájára tücskök ülnek,
Szépen hegedülnek.

Mély kútba tekinték,
Asszonyomat látom,
Bíborba, bársonyba,
Gyöngyös koszorúba.

Piros alma csüng a fán,
Szakítsd le te szőke lány.
Leszakítom megeszem,
Mert az almát szeretem.

Vékony cérna, kenderszál,
Jaj, de kicsi maradtál!

Kiolvasók

Kert alatt a macska
szemét pillogtatja,
elvesztette gombostűjét,
a kutyára fogta.
A kutya tagadta,
hogy ő el nem lopta,
ikszom, fikszom
te vagy kint!

Lementem a pincébe
vajat csipegetni,
utánam jött öregapám,
hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
nádi sípot fujtam,
az én sipom így szól,
di, dá, dú,
te vagy az a nagyszájú!

Amanda és az elveszett Mama

Egy napon Amanda, a gézengúz királylány Mamája beteg lett. Csak feküdt az ágyon, és nagyon kicsinek látszott a sok párna között. Amanda odavitte neki a könyvet, amit mindig Mama olvasott fel neki. Mama kezébe vette a könyvet, és halkan, meg-megakadó hangon mesélni kezdte. Amanda, amennyire tudott, odabújt hozzá.

- Amanda, Mama nagyon fáradt - szólt egy idő múlva Anya, a királyné a szoba sarkából - mesélj neki inkább te valamit.

És Amanda mesélt. Elmondta, hogy merre járt aznap: sárkányt eregetett, de a sárkány belegabalyodott egy fa lombjába. Felmászott a fára, és elszakította a legszebb szoknyáját. Ezt véletlenül kottyantotta ki, rémülten nézett Anyára, de ő nem figyelt. Nagy bánat volt az arcán, és a falat nézte. Anya máskor is volt szomorú, például amikor Emil, Amanda kecskéje megette a kedvenc selyemblúzát, vagy amikor Amanda tréfából kirántotta Mirkó bácsi alól a széket. De ez igazi bánat volt, és Amanda szíve nagyon nehéz lett. 

Amanda minden nap bement Mamához és mesélt neki. Néha Mama is elég erős volt hozzá, hogy beszélgessenek. Felidézték a közös kirándulásokat, hogy mennyire megijedt Mama, amikor Amanda elkószált és ő nem találta, és hogy mennyit nevettek, amikor kukoricaevésben versenyeztek. Mama ilyenkor boldog és jókedvű volt. De ahogy teltek a napok, a hetek, egyre hallgatagabb lett, szeme megfelhősödött a fájdalomtól, és egyre inkább Amandára hárult a beszéd.  Ő egyik nap még nem is ért a végére a mondókájának, amikor észrevette, hogy Mama elaludt.

- Hagylak pihenni - suttogta, és csendesen kisurrant.
Anyukája a szoba előtt várta.
- Amanda, Mama nagyon beteg. Nagyon szeretne meggyógyulni, hogy velünk maradhasson, de lehet, hogy nem fog neki sikerülni. Lehet, hogy Mama meg fog halni.
Meghalni! Amanda tudta, mit jelent ez, hiszen látott már véletlenül szétnyomott bogarat, nagy hidegben földre hulló madarat és egy elgázolt kutyust is. Csak feküdtek és nem mozdultak többé. De az nem lehet, hogy az ő Mamája meghaljon!

Egyenesen a könyvtárba ment. Sokáig keresgélt, sok könyvet ütött fel és hajított el, amikor nem találta, amit keresett.

De végül meglelte:

Kígyó vére, szeme könnye

Holdfényből szőtt kosarában

Amint beteg ajkát éri

Enyhülést ad nagy bajában.

- Ez az! - örült meg Amanda. Gyorsan lemásolta a receptet, és még egyszer elolvasta.

- Kígyó vére...

Hát ez baj volt. Biztos volt benne, hogy kígyóhoz soha az életben nem lesz képes hozzáérni. Szerencsére apukája, a király is pont a könyvtárban üldögélt. Egy nagy atlasz takarásában könyvet olvasott, aminek marcona férfiak és szép nők voltak a címlapján. Nem tűnt nemzeti jelentőségű műnek.

- Apu, ha szükséged lenne egy kígyóra, de nem találnál, mit használnál helyette?

- Nos, vannak olyan halak, amik eléggé hasonlítanak a kígyóra. Hosszú a testük és szinte nincsenek is uszonyaik.

Egy csúszós, iszamos hal gondolata nem villanyozta fel Amandát.

- Vagy esetleg - folytatta Apa - vannak láb nélküli gyíkok is, azokat is kígyónak néznéd, ha látnád.

- Áhá! - kiáltott Amanda, és már el is szaladt. Apja csak most döbbent rá, hogy lánya kérdése nem elméleti volt.

- Amanda! - kiabált utána - neked nincs szükséged kígyóra! Soha nem is lesz!

- Ne aggódj! - süvöltött vissza Amanda - jó lesz a gyík is!

Amanda sokáig guggolt a napsütötte sziklánál, mire csapdába tudott ejteni egy gyíkot.

A gyík törékeny volt, fekete gyöngyszeme rémülten ragyogott, apró mellkasa zihált Amanda kezében. Ő csak nézte, és nem tudta rászánni magát, hogy kárt tegyen ebben az apró lényben.

- Ne haragudj, gyík - suttogta végül, mély lélegzetet vett, és megszorította a markát.

De a gyík csak erre várt: nagy lendülettel szinte kiugrott a kezéből és eliszkolt. Farka azonban levált, és Amanda kezében maradt.

- Gyík, hogy te milyen okos vagy! Köszönöm szépen!

Amanda tovább olvasta a receptet.

- Kígyó vére, szeme könnye… Kinek a könnye? A gyík nem sírt volna a kedvemért. Tudnak egyáltalán sírni a gyíkok?

Úgy döntött, hogy az ő szeme könnyére van szükség. Elég volt az ágyban fekvő, egyre soványabb Mamára gondolnia, és a könnyei máris bőségesen potyogtak a vödörbe. A gyík nehezen megszerzett két csepp vére azonnal fel is oldódott benne. Egy kicsit elgondolkozott azon, vajon fontosak-e az arányok, de végül vállat vont, és tovább olvasott.

- Holdfényből szőtt kosarában… Hát ez mekkora butaság. Mindenki tudja, hogy a kosárból ki fog folyni minden. És holdfényből szőtt ráadásul! Kivételesen jót akarok tenni, nagyon is jót, és ez a lüke recept mégis rosszalkodásra kényszerít!

De nem volt mit tenni. Visszament a palotába, és várta, hogy elteljen a nap. Még soha nem ment ilyen lassan az idő. Úgy érezte, már napok is elteltek, mire végre elérkezett a lefekvés ideje. Aztán újabb napok, mire az egész palota elcsendesedett. Végre kisurranhatott a szobájából. Igyekezett minél csendesebben lopózni, de az egyik sarkon ki másba ütközött bele, mint a hálóköpenyes kövér komornyikba, régi ellenségébe. A komornyik már vette a levegőt, hogy leteremtse Amandát.

- Pszt! Mamának készítek orvosságot! Kérem, engedjen! - könyörgött Amanda.

A komornyik kifújta a levegőt, és Amanda megdöbbenésére könnyel teltek meg a szemei. Tudta, hogy a Mamát mindenki szereti, de hogy még ez a hájfejű, undok… de inkább nem akart többet a komornyikra gondolni, és szó nélkül gyorsan elszelelt.

A holdsütötte kertben töprengett egy keveset, miből készíthetne kosarat. Végül egy nagy levélből hajtogatott poharat, hogy ne folyjon ki belőle az értékes keverék.

Beosont Mama szobájába. Ő mélyen, de nyugtalanul aludt, arcán néha fájdalom suhant át. Ajkait szorosan összezárta, és Amanda egyetlen cseppet sem tudott megitatni vele. Szomorúan kullogott vissza az ágyába.

- Majd reggel újra próbálom - gondolta, de nagyon fájt neki, hogy Mamának még egy fél éjszakát betegnek kell lennie.

Reggel Anyát is ott találta Mama szobájában. Sírt, és Mama kezét fogta.

- Mama hajnalban meghalt, Amanda. Már nincsen velünk - súgta könnyezve Anya.

- De hát itt van! Itt fekszik! - Amanda odaszaladt az ágyhoz. Mama olyan volt, mintha aludna. Már nem látszott rajta a szenvedés, az arca nyugodt és békés volt. De Amanda hiába simogatta, nem mozdult.

- Ez csak a teste, kicsim. Mama lelke kiszállt belőle, elment messzire. Többet nem találkozhatunk vele, de sokat gondolunk rá, és így mindig velünk marad! Mama mindig szeretni fog minket, és mi is szeretni fogjuk őt.

- De az nem lehet, hogy Mama ne öleljen meg engem többet!

A királyné letörölte a könnyeit.

- Mama odaadta nekem az ölelését. Ha én megölellek, az Mama ölelése is. Gyere, próbáld ki. 

Amanda kelletlenül odabújt az anyukájához. Finom volt az ölelés, de Anya-illatú. Amandának a Mamája ölelése kellett. Kiszaladt a szobából, rohant, rohant, egészen az erdőig.

- Elveszítettem Mamát, elveszítettem Mamát - hajtogatta, hátha ettől valóságosabbá válik. És ettől hirtelen ötlete támadt!

Tudott egy varázsigét, ami akkor is működött, amikor elveszítette a skatulyába zárt szarvasbogarát. Sehol sem találta, érezte, hogy baj lesz belőle, de egyszerűen nem emlékezett rá, hová tette. De elmondta a varázsigét, és Mildred néni csodák csodájára meg is találta a bogarat az ágyában!

Ugorj egyet, fordulj körül

És ami elvész, megkerül.

Ugrott, forgott, egymás után háromszor, a biztonság kedvéért. Visszasietett a palotába, de Anya továbbra is Mama ágyánál ült, és szomorú volt.

- Mama végleg elveszett - értette meg Amanda, és zokogni kezdett. Azt is tudta már, hogy sem csodaszer, sem varázsige nem segíthetett volna. Anya karon fogta és kivezette a kertbe.

- Amanda, Mama nem veszett el. Már ott van mindenhol. A földben, a fákban, a levegőben. Érzed a napfényt az arcodon? Mama simogat vele. Érzed ezt a kicsi szellőt a hajadban? Mama cirógatja. Hallod a falevelek neszezését? Mama nevet rád.

Amanda még jobban sírt.

- Utálok bőgni!

- Nem baj, ha sírsz, kicsim. A könnycseppek olyanok, mint a gyöngyök. Elgurulnak Mamához, ő nyakláncot fűz belőle, és így mindig ott leszünk vele.

Egy darabig mindketten gyöngyöket gurítgattak Mamának.

- Szerintem ennyi elég lesz, Amanda. Ennyi gyöngy már el sem fér Mama nyakán. Azt szeretné, hogy nevess és táncolj és jól érezd magad, ugyanúgy, ahogy eddig. Csak soha ne feledd el őt.

- És mindig lát majd engem? - Amanda egy kicsit aggódott, mert sejtette, hogy - majd egyszer, sokára - fog még csibészségeket elkövetni.

- Mindig ott lesz, ha szükséged van rá, bármikor beszélhetsz vele. De maradj ilyen kis huncut, ahogyan ő ismert téged. - Amanda ezt örömmel hallotta, és el is raktározta az agyában, hogy majd ha szükség lesz rá, a szülei orra alá dörgölje. - Szeresd őt továbbra is, ahogyan ő is szeret minket. De nem akarná, hogy miatta sírj.

De hiába nem akarta Mama, Amanda igenis sírt még pár napig. Aztán amikor elfogytak a könnyei, egy hűvös, verőfényes reggelen fogott egy léggömböt. Ráírta, hogy “Szeretlek, Mama”. Alárajzolt egy bogarat, mert Mama mindig “bogaram”-nak hívta. Némi tűnődés után még egy tehenet is rajzolt rá, mert azt tudott a legszebben.

A magasba eresztette a léggömböt. A szél felkapta, és repítette, repítette messzire. Amanda sokáig nézte, míg egészen picikévé nem vált, és végül el nem tűnt a szeme elől. De ő tudta, hogy valahol ott messze, a magasban Mama elkapta az ő léggömbjét.